Bon-bon nem csak karácsonyra

 
Az alap a jó csoki. Több félét kipróbáltam, a kukában végzett a cukrász boltban kapható ét és fehér bevonó, viszont sikeresen beépült a háztatrtásba az Aldiban kapható fehér csoki. Ez előbbiek szárazak voltak olvasztáskor és a vajra csomósodtak.
A legfinomabb a főzőiskolában beszerzett étcsoki volt. Itt tavaly jártam és azt gondoltam, hogy nekem ennyi elég volt a csoki készítésből, nem fogok vele otthon próbálkozni, így nem is zavart akkor, hogy speciális, itthon nem beszerezhető eszközökkel dolgoztak: temperáló, gránitlap, csoki melegítő, kemény bon-bon forma.
Aztán idén nem nyugodtam, belevágtam egy melegítő helyett fém edény (alatta lábos), a temperálást kihagytam (állítólag ettől lesz szép kemény, fényes roppanós a burok, de a forma is nagyon fényes volt, ez így nem hiányzott), gránit lap helyett vízben hűtöttem egy kicsit (de volt, hogy az is kimaradt), a kemény forma helyett szilikon formába öntöttem. Ezzel viszont volt bajom, mert 3000 Ft egy ilyen forma és szerintem nem is olyan jó és egy nem is elég.
De a végeredmény szép lett és kézzel fogható. A temperálásra Ági az ennikell.hu-n kínál megoldást, mivel idővel fényét veszítette és megpuhult. Szóval érdemes végigolvasni és végigjárni az iskolát!
A tölteléket én találtam ki:
lett aszaltszilvával töltött marcipános (dr. Oetker - Lübecki  marcipánba bugyolált aszalt szilva)
citrusos (narancs és citrom héj reszelve, és egy kis leve, vaj, csoki finoman megolvasztva és egy kis vodka is lottyant bele)
grillázs (mogyoró megpirít, cukor karamellizál, kihül, összetör és a maradék csoki, vaj keverékhez hozzákever)-nem macerás, 5 perc alatt megvan.
Aztán tehetsz bele chilit, karamellkrémet, mákot, diót...bármit.