Nem csak a konyhából

Engem mindig is érdekel, hogy ki bújik a blog írója mögött.

Ha Te is így vagy ezzel, akkor olvasd el. Nagy titkokat nem fogok elárulni...

A legfontosabbal kezdem: a családom. Van egy 3 és fél éves kislányom, Janka, aki vagy kóstolgat, vagy fintorog, vagy csak édesen megkérdezi: anyaaaaa, segíthetek valamiben?
Nem nagyon szeretem, ha körülöttem sündörögnek a gyerekek a konyhában, de ennek nem lehet ellenállni és azonnal kerítek valami fontos feladatot neki. 

Van egy másfél éves kisfiam, Márton. Aki igazi stresszfaktor a konyhában, épít, de leginkább rombol és tör. Ketten együtt pedig azon versenyeznek, hogy ki álljon a magasítón. Volt aki lekerült...

Édesek. Elolvadok tőlük, néha pedig a hajamat tépem, de állíthatom, hogy nagyon jó gyerekeim vannak, kivéve, amikor nem, de ez olyan ritka, hogy ezek felett szemethunyunk. 

És aki nélkül nem jöttek volna ők létre: a férjem, Schwarci. Mivel olyan pimaszul mosolygó fejeink vannak (senkit ne tévesszen meg a kép, sok munka van mögötte), elhatároztuk, hogy bővülünk. Júniustól egyre több kosztosunk lesz, róla még sok mindent nem tudunk, csak annyit, hogy Bertának fogjuk hívni.

Nem vagyok szupernő!

Keresem a helyem, sok mindennel foglalkozok, sok minden érdekel és minden témában szeretnék jobban elmerülni. Aztán mindig jön új szerelem...De valaminek lenni kell, valaminek mindig ki kell kerülnie a kezeim alól. Ennek persze ára van. Napközben 2 óránál többet nem tudok dolgozni, egyebekkel foglalkozni, a többi 4 óra marad az éjszakában. Ne számoljátok ki, hogy mennyit alszok! 

Jelenlegi fontoskáim: 

- fotózás: www.schfoto.hu 

Pár éve még nem gondoltam annyira komolyan, de most már egyre inkább az egyik legfontosabb elfoglaltságom. Vettünk egy jó gépet, hát akkor használom. Most már sokkal több ennél.

- grafika: www.schgrafika.hu 

Az elmúlt éveim éjszakái ezzel teltek. Szüléskor a kórházban mindig leadás közepén voltam, de a végeredmény mindig kárpótol, soha nem éreztem terhesnek ezt a munkát. Hogy miért dolgozok? Helyette lehetnék kipihent anyuka, rendszerető csapattag, nem lenne kapkodás...De a lelkemnek kell, hogy valami mindig kikerüljön a kezem közül! Ha nem értitek nem is kell továbbgondolni.

- videóvágás: www.schvideo.hu

Elkezdtem vágni a férjem mellett, aztán dicsérgetett, én meg belejöttem. Rajtam maradt. 

- csajkaland.blogspot.com

Hát ez az ami mostanában a háttérbe szorul. Igyekszem jól csinálni, de azért, hogy tudjátok mennyi minden kell egy bejegyzéshez: kitalálni, bevásárolni, főzni, összeállítani, lefotózni, megírni a posztot...Lelkesen csináltam, láthatjátok az eredmény.
Viszont ma már erre nem mindig van időm és hát a válságra, amit néha elfogadok, néha nem, most elég komoly okom volt: terhesség. Ilyenkor 3 hónapig nem tudok főzni, de a kitalálás sem érdekel. Legyen előttem a kaja és kész. Nem nyújt semmilyen élveztet még egy szuper szakácskönyv nézegetése sem. Majd elmúlik. És rájöttem, és helyére tettem, hogy mostanában nem fogok karriert befutni ezen a területen. De ha nem vagyok terhes szívesen főzök

Megkaptam, hogy biztos azért vállalok el egyéb feladatokat, mert ráérek. Azt hittem megfulladok, amikor hallottam azt a szót, hogy ráérek. Nem csak másképp szervezem az életem.

- mindezek mellett szívesen varrok csecsebecséket, kizárólag ajándékba. Ha úgy vesszük, csak az alapanyagot kell megvenni. Persze néha belefutok a már nem éri meg kategóriába.

- a sport ugyanúgy fontos része az életemnek mint az a táplálkozás. Szerencsére a férjem látja jótékony hatását az idegrendszeremre, ezért ebben is támogat.

Még egyszer: nem vagyok szupernő. El is tudok fáradni, hisztizni is tudok, de szerencsére olyan ember van mellettem, aki pontosan tudja, hogy ilyenkor mi a dolog. Nélküle nem olvasnátok a posztjaimat, ő megnevettet, lenyugtat, átveszi a feladatot, egyébként is, alapból jó rezgésen tart. Ő a szuperférfi!