2011. június 30., csütörtök

A nagy titok: Vasi dödölle

Már régóta geggyülöm ezt az anyagot, valamilyen ünnepélyes alkalomra szántam, de igazából minden napot ünnepként kell megélni és nem szabad tartogatni semmi. Élj a mának! felkiáltással ajánlom a dödöllénket.
Hoztam is meg nem is! Elmondom én a családi recept titkát, már 5 évesen is el tudtam volna fütyülni, hogy hogyan kell készíteni, de mindig azzal fenyegettek a felmenőim, hogy naaaa ezt csak mama tudja jól csinálni. Az anyám is volt 40, amikor nekiállt egyedül lisztet pirítani a dödölléhez, pedig 38 évig szolgált kuktaként a nagyanyám mellett (2 év kellett mire megtanult a sokedlin állni a tűzhelynél) és minden szombaton karizomból gyúrta fakanállal a lisztes krumplit. Gondoltam talán ha gyereket szülök, leszek annyira felnőtt, hogy nekiálljak kuktáskodni anyám mellett és izzadtan gyúrjam össze az alapanyagokat.  Már most van pár év lemearadásom, de vakmerő vagyok.
Azért nem hoztam, mert úgysem tudod megcsinálni, ha igen, akkror kommentelj, hívj, adj fényjeleket én meg megkóstolom, és úgyis azt fogom modnani, hogy az anyámé jobb, szóval ne próbálkozz!

Hozzávalók:
0,5 kg krumpli
70 dkg liszt
1 nagy fej hagyma
olaj



1. A lisztet meglangyosítjuk egy lábosban.
2. Feltesszük főni a krumplit annyi lében, hogy ellepje. Több sót tegyünk bele, mint amennyit szoktunk, mert a lisztet nem sózzuk. A főtt krumplit a levével krumplitörővel áttörjük.
3. Hagymát forró olajon megpirítjuk. Az olaj is több legyen, mint ami a hagymához kell. Az igazi dödöllénél nem lehet spórolni semmivel.
4. A tört krumplit merőkanállal a lisztre merjük. Két fős a történet, a kukta gyorsan fakanállal dolgozza össze az ázott krumplit a pirított liszttel, a merő pedig lassan meregeti a krumplit. Állagra olyannak kell lennie, mint a császármorzsának. Lehet, hogy nem kell az összes krumpli, mert akkor ragadós lesz. A tudósok szerint a boszorkányság abban áll, hogy a dödölleszellem közbeszól, hogy mikor elég és akkor elég. Ha nem hallod meg ezt a szót, kukába vele. A szomszéd szerint akkor jó, amikor minden lisztes
5. A pirított hagymát ráöntöd és ezzel is jól megkevered
6. Előveszed az ikszedik edényt, ami teflon legyen, ebben pedig megpirítod, de csak ritkán kevered

Mi gyerekkorunkban csak savanyúsággal ettük, leginkább savanyúkáposztával, gazdagabb időkben marhapörkölttel, mégjobb időkben pedig vadassal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése